Londontól a Vidám Vasárnapig

A Bíró család 2003-ben csatlakozott a gyülekezethez. Milyen volt az életük korábban és mi késztette őket erre a lépésre – erről kérdeztük Gézát és Editet.

Géza(43 éves): - Évekig külföldön éltem, Budapesten és Londonban, azt gondoltam, hogy ha rendezett lesz az anyagi életem, akkor minden megoldódik. Londonban döbbentem rá, hogy milyen üres az életem. Hazaköltöztem,

megnősültem, gyerekeim születtek, anyagilag is rendeződött az életem, de a szívem továbbra is üres volt. Az ATV-n rátaláltam a Vidám vasárnap című istentiszteletre, és az ott elhangzott bibliai üzenetek megragadtak, úgy éreztem egyenesen hozzám szóltak. Telefonon keresztül kérdeztem rá, hogy van-e ilyen gyülekezet Marosvásárhelyen, és így vettem fel a kapcsolatot a helyi pásztorral, Fodor Sándorral.

Miután megtértem, kértem az Urat, hogy ne szalmalángot adjon a szívembe, ami könnyen kialszik, hanem erős tüzet. A korábbi üresség helyét átvette Jézus Krisztus. Nagyon hálás vagyok a gyülekezetért, ahol továbbra is tudok hitben és szellemiekben növekedni.

Edit (35 éves): - Közel hét éve tértem meg. Azelőtt megszomorodott voltam, állandóan kerestem apró dolgokat, amelyekbe belekapaszkodtam, hogy örülni tudjak. Amikor megtértem a szívem megtelt hálával, az öröm már belülről fakadt ki, nem kellett keresnem. Úgy éreztem magam mint egy kisgyermek, akinek nem kell aggódnia a holnap felől. Azóta is nap mint nap megtapasztalom az Úrnak a gondviselését az életemben és hálás vagyok az Úrnak a kegyelméért.