Bejelentkezés

Biblia kereső

Beosztás
Nap 209 Nap 210Nap 211

Jób fejezet 17

1
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
2
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?
3
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
4
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
5
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
6
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
7
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
8
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
9
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
10
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
11
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
12
Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
13
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
14
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
15
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.
16

Jób fejezet 18

1
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
2
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.
3
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?
4
Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kőszikla helyéről?
5
Sőt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az ő tüzöknek szikrája.
6
A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke kialszik felette.
7
Erős léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg őt.
8
Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.
9
A sarka tőrbe akad, és kelepcze fogja meg őt.
10
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az ő [szokott] ösvényén.
11
Mindenfelől félelmek rettentik őt, és üldözik őt léptennyomon.
12
Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.
13
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.
14
Eltünik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik ő.
15
Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.
16
Alant elszáradnak gyökerei, és felülről levágatik az ága.
17
Emlékezete elvész a földről, még az utczákon sem marad fel a neve.
18
A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt.
19
Sem fia, sem unokája nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján.
20
Az ő pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élő embereket.
21
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

Jób fejezet 19

1
Felele pedig Jób, és monda:
2
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Jób fejezet 20

1
Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:
2
Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.
3
Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.
4
Tudod-é azt, hogy eleitől fogva, mióta az embert e földre helyheztette,
5
Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?
6
Ha szinte az égig érne is az ő magassága, és a felleget érné is a fejével:
7
Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van ő?
8
Mint az álom, úgy elrepül és nem találják őt; eltünik, mint az éjjeli látomás.
9
A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az ő helye sem törődik már vele.
10
Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az ő rablott vagyonát.
11
Csontjai, ha megtelnek is ifjú erővel, de vele együtt roskad az a porba.
12
Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá;
13
És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:
14
Az ő étke elváltozik az ő gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.
15
Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten.
16
A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg őt,
17
[Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.
18
A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az ő cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.
19
Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.
20
Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.
21
Az ő falánksága elől semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az ő jóléte.
22
Mikor teljes az ő bősége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.
23
Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.
24
Mikor vasból csinált fegyver elől fut, aczélból csinált íj veri át.
25
Kihúzza és az kijön a testéből és kivillan az epéjéből; rettegés támad felette.
26
Mindenféle titkos sötétség van az ő vagyonán; fúvás nélkül való tűz emészti meg őt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.
27
Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.
28
Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az ő haragjának napján.
29
Ez a gonosz ember fizetése Istentől, és az ő beszédének jutalma a Mindenhatótól.

Márk fejezet 5

1
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta őt senki sem lekötni.
4
Mert sokszor megkötözték őt békókkal és lánczokkal, de ő a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni.
5
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
7
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.)
9
És kérdezé tőle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10
És igen kéré őt, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
12
És az ördögök kérik vala őt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
13
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
14
A kik pedig őrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
15
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngős ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
16
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngőssel, és a disznókkal.
17
És kezdék kérni őt, hogy távozzék el az ő határukból.
18
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngős kéré őt, hogy vele lehessen.
19
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
20
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
21
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyűle ő hozzá; és vala a tenger mellett.
22
És ímé, eljöve a zsinagóga fők egyike, névszerint Jairus, és meglátván őt, lábaihoz esék,
23
És igen kéré őt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
24
El is méne vele, és követé őt nagy sokaság, és összeszorítják vala őt.
25
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
26
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett,
27
Mikor Jézus felől hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
28
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
29
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
30
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erő áradott vala ki belőle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
31
És mondának néki az ő tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
32
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
33
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
34
Ő pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
35
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
36
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
37
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
38
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zűrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
39
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
40
És nevetik vala őt. Ő pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levőket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
41
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
42
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendős vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
43
Ő pedig erősen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.