Bejelentkezés

Biblia kereső

Beosztás
Nap 212 Nap 213Nap 214

Jób fejezet 30

1
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek [ide].
15
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!
21
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.
29
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30
Bőröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Jób fejezet 31

1
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná.
13
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23
Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!
35
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.

Jób fejezet 32

1
Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2
Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3
De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4
Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5
De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6
És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7
Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!
8
Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!
9
Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10
Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11
Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.
12
Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13
Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14
Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.
15
Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.
16
Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17
Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18
Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19
Ímé, bensőm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, [csaknem] szétszakad.
20
Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21
Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;
22
Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!

Márk fejezet 8

1
Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik:
2
Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
3
És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.
4
Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
5
És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
6
Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
7
Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
8
Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
9
Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.
10
És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
11
És kijövének a farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt.
12
Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
13
És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
14
De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
15
És ő inti vala őket, mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
16
Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
17
Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
18
Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
19
Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.
20
Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
21
És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
22
Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse azt.
23
Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit?
24
Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
25
Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
26
És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
27
És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
28
Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
29
És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
30
És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felőle.
31
És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
32
És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.
33
És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
34
A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.
35
Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
36
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
37
Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?
38
Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.