Bejelentkezés

Biblia kereső

Beosztás
Nap 211 Nap 212Nap 213

Jób fejezet 25

1
Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:
2
Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az ő magasságaiban.
3
Van-é száma az ő sereginek, és kire nem kél fel az ő világossága?
4
Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?
5
Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.
6
Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.

Jób fejezet 26

1
Jób pedig felele, és monda:
2
Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart!
3
Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!
4
Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled?
5
A halottak is megremegnek [tőle;] a vizek alatt levők és azok lakói is.
6
Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa.
7
Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
8
Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad.
9
Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén.
10
Ő szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégződéséig.
11
Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.
12
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
13
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
14
Ímé, ezek az ő útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az ő hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

Jób fejezet 27

1
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17
Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22
[Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Jób fejezet 28

1
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3
Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9
Ráveti kezét [az ember] a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22
A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!
23
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

Jób fejezet 29

1
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;
4
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5
Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;
6
Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.
9
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22
Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.
23
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25
[Örömest] választottam útjokat, mint főember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

Márk fejezet 7

1
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.
14
És előszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:
15
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén ő belé, megfertőztethetné őt; hanem a mik belőle jőnek ki, azok fertőztetik meg az embert.
16
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
17
És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék őt tanítványai a példázat felől.
18
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?
19
Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.
20
Monda továbbá: A mi az emberből jő ki, az fertőzteti meg az embert.
21
Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:
23
Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert.
24
És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.
25
Mert hallván felőle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula.
26
Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré őt, hogy űzze ki az ő leányából az ördögöt.
27
Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy először a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.
28
Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29
Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.
30
És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.
31
Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.
32
És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala őt, hogy vesse reá kezét.
33
Ő pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,
34
És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.
35
És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.
36
És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.
37
És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké.